Hű, olyan jót találtam ki! Egy női magazinnak fordítok és néha írok recepteket, és persze már szilveszternél tartunk. Az a feladat, hogy hideg, kézzel ehető, egyben bekapható falatkákat gyártsak - ehhez olvasgatok most. Nekem persze az is szempont, hogy valahogy a tradíciókat is megtartsuk, ezért nem tudok elképzelni szilveszteri kaját a pénzhozó lencse nélkül. Na, volt egy ötlet, a lencsés palacsinta, ebből gyártottam az alábbit (még nincs kipróbálva, de szerintem tuti jó):
Füstölt húst (nem összekötözött akármit, hanem mondjuk tarját) főzz meg jó puhára, amúgy melegen csavard jó szorosan alufóliába és ha kihűlt, tedd hűtőbe. A levében pedig pár szál sárga- és egy fehérrépával, babérlevéllel, pici ecettel, kis szemesborssal és (ha a lé nem elég sós) sóval főzd meg az előre beáztatott lencsét, de ne pürépuhaságúra, csak annyira, hogy a szemek még szépen egyben maradjanak. Keverj egy jó sűrű palacsintatésztát cukor nélkül, és kavard hozzá az alaposan lecsöpögtetett lencsét (a zöldséget majd használd másra, a babérlevelet pedig dobd ki). Süss annyi, nem túl vastag palacsintát, amennyire csak futja a keverékből. Hagyd hűlni, közben a füstölt húst vedd elő, szeleteld fel vékonyra, egy-egy szeletet fektess egy-egy palacsintára, kend meg tejszínes tormával, csavard fel, és egyenként tekerd alufóliába. Sutty, be a hűtőbe. Ha már készíted elő a szilveszteri asztalt, a palacsintatekercseket vágd fel három-négy csinos darabra, és a falatkákat rendezd el egy nagy tálon. A látvány kedvéért díszítsd valami zölddel, mondjuk póréhagyma-karikákkal vagy egyszerűen petrezselyemmel. Na?

Ezt csak hirtelen felindulásból: fogynom kéne, de nagyon. A jó öreg hírhedt káposztalevesre gondoltam, mert azt napokig tudom eszegetni, de azért belefőztem egy jó nagy karajcsontot is, mert hús nélkül unalmas. Így viszont irtó finom lett, azt nem tudom, hogy segít-e fogyni, de pár napig kitart: 1 kiló húsos csont, 1 fej káposzta, 5 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 karalábé, 1 közepes zeller, 4-5 egész hagyma (most én csemegehagymát is tettem bele), pár szem szegfűszeg, szemesbors, só. Volt benne egy hegyes erős paprika is, meg egy, kicsit már lottyadt paradicsom, de ezeket a főzés végén kidobtam.

Most először nyilvánosan

Hát végre rászántam magam... merthogy nulla exhibicionizmus, ámde sok mondanivaló van bennem, és bár a főzés ürügyén szeretném elétek tárni, azért remélem, sokkal többről lesz majd itt szó. Mindenesetre kiváncsi vagyok, hogy kit érdekel egyáltalán 40 év háztartásvezetési tapasztalata egy, a gasztronómiai újságírásban is forgolódó nagyanyónak. Aki szeretné átadni másoknak mindazt, amit tud. Életről, sajtóról, pasikról, gyerekekről, macskákról, de mindenekelőtt kajákról. Mára ennyi. Mire vagytok kiváncsiak?