Persze, a piszok Alzheimer doktor úrnak köszönhetően 2 fontos hozzávalót kifelejtettem az előző receptből.Mondhatnám, hogy szándékosan, nehogy már bárkinek olyan finomra sikeredjen, mint nekem - de nem így van, egyszerűen impulzívan főzök, és mikor már falatozok, nem jut eszembe, hogy is készült. Szóval: az első zsiradékban megpirítottam 3 szelet, felaprított, füstölt mangalica szalonnát, amit aztán kivettem, később pedig a párolódó káposztához kevertem. Plusz fél póréhagyma került a káposzta alá. Így lett olyan eszméletlenül finom, hogy csak na.

A mangalica szalonnáról annyit, hogy nem humbug, tényleg egészséges a zsírok összetétele őbenne, ezt bárki könnyen ellenőrizheti: ami szobahőmérsékleten puha, úgyszólván folyós lesz, az jó zsír, dominálnak benne a telítetlen zsírsavak, ami viszont kemény marad (mint a tégla-disznózsír), azt felejtsük el. Az idehaza olvasztott kacsa- és libazsír 3 perc alatt folyóssá válik, ha kiveszem a fridzsiből. Ld. a libazsírrról áradozó bejegyzést.

Nem nagyon megy nekem ez a rendszeresség... tudom, hogy folyton kéne írnom, ahhoz, hogy egyáltalán legyen olvasóm... ehelyett viszont élek, főzök és eszem, és etetek... Csak az új találmányaim esetében érzem égető szükségét annak, hogy megosszam másokkal.

Mai találmányom: neve, az nincsen neki. Halszeleteket kaptam a házban lakó drága Ilonka nénitől, akinek valamelyik gyerekének a HÁZASTÁRSA NAGY HORGÁSZ, CSAK ÉPPEN NEM SZERETI A HALAT, EZÉRT AZT GONDOLJA, HOGY SZEGÉNY NYUGGER ANYÓSÁNAK PASSZOLJA ÁT - AKI SZINTÉN NEM SZERETI A HALAT. hOPP, na most vajon mért írok nagybetúvel? mindegy. Ezért én rendszeresen komoly adagokban kapok ajándék pontyot (néha mást is), és bár imádom a 2 alapvető halételt - halászlé és rántott hal - muszáj mozgatni a fantáziámat, hogy más is legyen.

Lett is. Mert volt még egy negyed káposztám, rengeteg lecsónak való paprikám, meg az a négy, jól megtermett halszelet, ami a tegnapi adomány volt. Meg valami homályos emlék egy alföldi vacsoráról... Így aztán a következő történt: a halszeleteket besóztam, kis idő után megforgattam paprikás lisztben és 3-4 perc alatt jobbról-balról pirosra sütöttem, Kiszedtem a serpenyőből, a helyére beraktam a felszeletelt, sokféle színű paprikát (volt benne csípős is), picit megsóztam, és picit dinszteltem. Na, azt is kiszedtem. Jött a laskára vágott káposzta, sóval, borssal, köménymaggal. Nem pároltam puhára, a káposztának sztem az egyik fő érdeme a ropogósság, de azért tettem rá fedőt - mondjuk 5 percre. Elővettem a jénait, egy réteg káposztára ráfektettem a halszeleteket, közéjük szórtam a paprikát, lefedtem a maradék káposztával, aztán bő 3 deci tejföllel meglocsoltam. Beraktam az előmelegített sütőbe - 20 perc. Most itt mosolyog a szépen megpirult gyönyörűség, ha lenne kinek, akkor pályázatot írnék ki az elnevezésére. Gondolom, ha krumplit is tettem volna bele, laktatóbb lenne (és nem kevésbé finom), de hízlalóbb is.