Fejedelmi lebbencsleves... ez önmagában ellentmondás, mert a lebbencs az ősi paraszti, sőt, a pásztorkonyha alapfogása, fejedelmek és királyok nyilván csak akkor ettek ilyet, ha éppen álruhában járták az országot. De akkor nyilván élvezettel ették, merthogy amilyen pórias, olyan finom.
Ma egy kanál libazsíron (ennek nincs jelentősége, olajon ugyanolyan jó) megpirítottam egy fej felaprított hagymát meg 3 gerezd szétlapított fokhagymát - és tényleg megpirítottam, hagytam, hogy a hagyma kicsit barnuljon -, aztán beleürítettem fél zacskó (ennyi volt) slambuctésztát, azt is megpirítottam, megszórtam egy púpos evőkanál tört pirospaprikával (csípős csemege...), jól összekevertem, ráöntöttem másfél liter vizet és megsóztam. Aztán összedaraboltam 3 szem krumplit, 2 (kicsit fonyi) sárgarépát és egy fehérrépát, meg az utolsó nyamvadt cső zöldpaprikát (azt nem aprítottam össze), meg egy paradicsomot, amit csak bevagdostam (alig van valami íze, legalább azt eressze ki), aztán hagytam főni addig, míg a répa is szétvágható lett kanállal. Kész is volt. Jó is volt. A paprikát, paradicsomot kidobtam belőle, és azonmód, forrón megettem belőle egy tálkával. Aztán még eggyel. Egy óra múlva, amikor valahogy megint ettem volna egy kicsit, már alig volt leve, mert a tészta mindet beszívta, úgyhogy ha holnap reggel (ha kibírom addig) ráéhezek, akkor egy pohár vizet és egy csipet sót hozzá kell adnom, hogy egyáltalán leve legyen. Bár leve nélkül is egyszerűen fejedelmi!