Éljen a libazsír!

Meg fogtok döbbenni! Van olyan zsír, amelyiknek a telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavtartalma kifejezetten egészséges táplálékká teszik! Kutatásokat fogok folytatni :-) ebben a tárgyban, mert imádom a libazsírt és az azzal készülő ételeket.

“A libazsír halványsárga színű, sűrűn folyó, enyhén ikrás állagú, kifejezetten egyedi ízű és illatú termék. A hízott liba feldolgozásakor a darabolás során keletkező, bőr alatti és hasüregi, zsírban gazdag szövetekből zsírolvasztással állítják elő. Magas füstpontja miatt nehezen ég meg (190°C). 30% telített zsírsavat, 58% egyszeresen telítetlen zsírsavat és 12% többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz. 100 g körülbelül 11 mg koleszterint tartalmaz.

Általában a viziszárnyasok hizlalásakor nyert baromfizsír, és ezen belül is a libazsír alacsony koleszterin-tartalma miatt étkezési zsírként igen ízletes, értékes táplálék. Koleszterin-tartalma megközelítőleg fele a sertészsírénak és csupán negyede a vajban található koleszterinnak (a libazsír koleszterin-tartalma 75, a sovány borjúhúsé 70-90, a vajé 230-280, a tojásé 450-500, a császárszalonnáé 105, a sertészsíré 100, szalonnáé (füstölt) 135, a vajé 230 (!), a csökkentett zsírtartalmú vajé 120 milligramm/100 gramm.”

A fentieket a Gödöllői Agráregyetem egyik publikációjából vettem, kihagyásokkal.

Ma kreatív napom van, úgyláccik. Tegnap szépséges barna sampinyont vettem, közben meg itt figyelt egy nagy tálban a száradó kiflimaradék, hogy majdan prézlivé váljon. Ebből aztán az lett, hogy a gomba szárát felkarikáztam, egy fej hagymát szintén, meg 3 gerezd fokhagymát is, egy kanál kacsazsíron (a zsírokkal, olajokkal kapcs. nézeteimről majd külön..) sóval, borssal megpároltam, plusz nyakon öntöttem egy pohár fehérborral, belevagdostam egy csokor petrezselymet, aztán beletördeltem a kifliket. Kislángon addig folytattam a párolást, amíg a kiflidarabkák szó szerint az utolsó cseppig az összes keletkezett folyadékot magukba nem szívták- kicsit olyanok lettek, mint egy-egy mini zsemlegombóc, csak sokkal könnyebbek és ízesebbek. Hát már ez nagyon jó volt, de a szép nagy gombafejekhez ez csak köretnek volt szánva, a gombafejek pedig szépen megpárolódtak-megsültek a kitörölt serpenyőben, az üregeikbe belekerült egy-egy kávéskanál juhtúró és mentek a grillbe 2 percre. Úgy tálaltam, hogy a tányér közepére szedtem a kiflis köretből, és a tetejébe ültettem egy-egy gombafejet. Hát nem azért... de szuperül nézett ki. Étteremben valahogy sosem ettem igazán fantáziadús vagy jó gombát, a gombapöri meg a rántott gomba sablonos és legtöbbször nem is friss, nem is jó.

Na most épp elvágtam az ujjamat, de alaposan, amikoris hagymát aprítottam egy olyan izé... korhelylevesféléhez, amilyen persze nincs is, receptkönyvekben pláne nincs, viszont nekem volt egy fél fazék füstölthúslevem, és köllött vele valami jót kezdeni. Jó is lett, szó, ami szó, belekerült a rántott csirkének szánt szárnyaknak az ő végük, meg egy csirkemellcsont, némi punnyadt zöldség, egy üveg konzerv savanyakáposzta, és egy hónapok óta ( de tényleg...) a hűtőben őrizgetett kőkemény kolbászvég felszeletelve. Aztán kapott egy hagymás-paprikás, de vékonyka rántást és most itt van, kész van és fincsi. A szemesborson kívül tettem bele egy kis csombort, az még káposztának sosem ártott. Ha kihagytam volna a rántást, akkor részint nem vágom el a ujjam, részint kifejezetten fogyókúrás kaja lett volna, ami mostanában igazán rámférne. Az egész levestémát csak azért mesélem, mert jó példa arra, hogy semmit nem szabad kidobni, ami ehető, nem is csak azért, mert pazarlás, hanem azért is, mert néha a legjobb dolgok ilyenkor jönnek létre.