csodatévő cékla

Tekintettel arra, hogy némely havilapoknak még irkálok konyhával kapcsolatos dolgokat, 2 hónappal a tárgyidőszak előtti leadással, és most a decemberi céklánál tartok, úgy érzem, kénytelen vagyok megosztani veletek a céklával kapcsolatos néhány régebbi feljegyzésemet. Mert a cékla jó dolog! (Csak nyersen szörnyű pinceszaga van, DOH, ami azt illeti, de ezen a feldolgozás sokat segít :-))

Hát az történt, hogy viszonylag hosszú idő után megint kibátorkodtam a piacra. Bűnös dolog ez, messze több pénzt hagyok ott a tervezettnél, és rengeteg olyan dolgot veszek, amiről szó sem volt, de most már muszáj volt, mert a macsekjaimat naponta egyszer nyers marha (vagy csirke, pulyka stb. kivéve sertés) belsőséggel etetem, és a lefagyasztott kis uzsonnászacskók elfogytak. Aztán persze muszáj volt végigmenni a savanyúságsoron (ez még olyan régimódi piac, egymás mellett állnak a vacak kis bódék és valami isteni illat árad belőlük), és persze nem tudtam ellenállni a ropogós káposzta, az illatos csalamádé, a cseles kis zölddinnye és a többiek csábításának. De a lényeg: vettem 2 kiló céklát, levével együtt. Isteni! És azóta mindenhez ezt eszem - rántott húshoz, pörkölthöz, prézlis karfiolhoz csak úgy, ahogy van, ha meg főételt csinálok belőle, akkor a szeleteket felcsíkozom, diót és valami puha sajtot (mozzarellát, fetát) tördelek bele, no meg ha van, akkor friss kaprot, petrezselymet, a levét ilyenkor megiszom reggelire - ne tudd meg, milyen hálás érte az emésztésem.

Jamie céklás hala

Láttam a Jamie Oliver-filmecskét a svédországi barangolásáról, és abban egy olyan szuper, nekem való fogást, hogy a fülem is kétfelé állt tőle.

Azzal kezdte, hogy egy tepsibe beleszórt egy jó kiló durvaszemű sót, ráfektette a kicsi, megmosott céklagumókat (ő többféle színűt, én még csak vöröset láttam idehaza), betette a forró sütőbe háromnegyed órára. Közben fehérhúsú folyami halat (a filmben azt mondták, hogy fogas, de sztem az nem stimmel...) kifilézett, szép nagy, majdnem tenyérnyi darabokra vágott, sózott-borsozott, és SZÁRAZ teflonban a bőrös oldalukkal lefelé elkezdett sütni. Elővett még rengeteg kaprot, snidlinget, lilahagymát, olajat (na azt nem tudom, milyet... bálnaolaj?) és ecetet. Megfordította a halat, kivette a sütőből a forró, megroggyant céklát, és amikor meg tudta már fogni, meghámozta, felnegyedelte, tálba tette. Sózta, borsozta, rávagdosott egy csokor snidlinget, finomra aprított kaprot, vékony szelet lilahagymákat, meglocsolta olajjal, ecettel, összeforgatta. A már ropogósra sült halakra is tett egy marék kaprot, és néhány kocka fagyott vajat. A tálalótányérra előbb egy nagy kupac céklasalátát tett, arra fektette a halat, és tejfölpöttyökkel tarkította. Érzitek, hogy ez milyen szuper egészéges kaja?