Nem nagyon megy nekem ez a rendszeresség... tudom, hogy folyton kéne írnom, ahhoz, hogy egyáltalán legyen olvasóm... ehelyett viszont élek, főzök és eszem, és etetek... Csak az új találmányaim esetében érzem égető szükségét annak, hogy megosszam másokkal.

Mai találmányom: neve, az nincsen neki. Halszeleteket kaptam a házban lakó drága Ilonka nénitől, akinek valamelyik gyerekének a HÁZASTÁRSA NAGY HORGÁSZ, CSAK ÉPPEN NEM SZERETI A HALAT, EZÉRT AZT GONDOLJA, HOGY SZEGÉNY NYUGGER ANYÓSÁNAK PASSZOLJA ÁT - AKI SZINTÉN NEM SZERETI A HALAT. hOPP, na most vajon mért írok nagybetúvel? mindegy. Ezért én rendszeresen komoly adagokban kapok ajándék pontyot (néha mást is), és bár imádom a 2 alapvető halételt - halászlé és rántott hal - muszáj mozgatni a fantáziámat, hogy más is legyen.

Lett is. Mert volt még egy negyed káposztám, rengeteg lecsónak való paprikám, meg az a négy, jól megtermett halszelet, ami a tegnapi adomány volt. Meg valami homályos emlék egy alföldi vacsoráról... Így aztán a következő történt: a halszeleteket besóztam, kis idő után megforgattam paprikás lisztben és 3-4 perc alatt jobbról-balról pirosra sütöttem, Kiszedtem a serpenyőből, a helyére beraktam a felszeletelt, sokféle színű paprikát (volt benne csípős is), picit megsóztam, és picit dinszteltem. Na, azt is kiszedtem. Jött a laskára vágott káposzta, sóval, borssal, köménymaggal. Nem pároltam puhára, a káposztának sztem az egyik fő érdeme a ropogósság, de azért tettem rá fedőt - mondjuk 5 percre. Elővettem a jénait, egy réteg káposztára ráfektettem a halszeleteket, közéjük szórtam a paprikát, lefedtem a maradék káposztával, aztán bő 3 deci tejföllel meglocsoltam. Beraktam az előmelegített sütőbe - 20 perc. Most itt mosolyog a szépen megpirult gyönyörűség, ha lenne kinek, akkor pályázatot írnék ki az elnevezésére. Gondolom, ha krumplit is tettem volna bele, laktatóbb lenne (és nem kevésbé finom), de hízlalóbb is.